Lights, Camera, Brexit

Nagy-Britannia 2016. június 23-án szavazott az EU elhagyásáról. Ez a cikk a következő héten született.
Amióta Nagy-Britannia megszavazta az EU-ból való kilépést, tucatnyi e-mailt és üzenetet kaptunk az enCAST-on, amelyekben az emberek azt kérdezték, szerintünk mi fog ezután történni, és hogyan érinti mindez az Európában dolgozó angol anyanyelvű színészeket.
Az első megnyitott e-mail egy Spanyolországban élő brit színésztől érkezett, aki azon töprengett, nem kell-e összecsomagolnia és visszatérnie az esős Egyesült Királyságba. A második pedig egy német színésztől, aki londoni színiiskolában gondolkodott, és azt kérdezte, szerintünk változtasson-e a tervein.
Majd a nap folyamán tucatnyi további üzenet érkezett…
A legnagyobb aggodalmat talán mégis az váltotta ki a színészekből, hogy pár év múlva, amikor Nagy-Britannia végleg felvonja a pallót és egyedül elindul az Atlanti-óceán felé, mi lesz velük.
Szóval, mindent egybevetve, ez a mi olvasatunk a dologról. Leginkább tippelgetünk, de ennyit ér most bárki tippje – tekintve, hogy az egész Európában szanaszét futó politikusok (akiknek elvben tudniuk kellene) maguk sem sejtik, mi vár rájuk.
Ideje összepakolni és menni? #
Amikor annak idején az EU-t felépítették, az egyik alappillér a munkaerő szabad áramlása volt. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy bármely EU-s állampolgár letelepedhet és dolgozhat az EU bármely tagállamában, mindenféle kérdés nélkül.
Ezért találsz lengyel vízszerelőket Portsmouthban, francia virágárusokat Firenzében, görög zöldségeseket Grenoble-ban, és még sok más, alliterációba kívánkozó foglalkozást és nemzetiséget szerteszét az EU-ban.
De most mi lesz? A Nagy-Britanniában élő külföldieknek (több mint 2 millióan vannak) össze kell-e pakolniuk és hazamenniük? És az Európában szétszórtan élő britekkel (több mint 1 millióan) összefutnak majd az Eurotunnelben, ahogy hazafelé tartanak?
Egyelőre nem.
Hivatalosan az Egyesült Királyság még az EU tagja, és minden uniós törvény és irányelv érvényes. Ez azt jelenti, hogy semmi sem változott: a brit színészek továbbra is dolgozhatnak az EU bármely országában, ahogy az EU bármelyik tagállamából érkező színészek is utazhatnak az Egyesült Királyságba, hogy külföldit játsszanak brit tévésorozatokban.
De ez nem tart örökké, és mint mondani szokás, minden jónak vége szakad egyszer.
A következő két évben Nagy-Britannia az EU-ból való kilépésről tárgyal, és lehetséges (sokan valószínűnek tartják), hogy ezután a szabad munkaerő-áramlás is megszűnik.
Szóval amikor a tárgyalások pora leülepszik (nagyjából 2019-re), talán a brit színészek szabadon repülhetnek a kontinentális Európába forgatni.
Vagy talán nem.
Talán ehelyett hegyeket kell majd papírokat tölteniük, munkavállalási engedélyt kell szerezniük, orvosi vizsgálaton részt venniük, és így tovább.
A másik oldalról nézve: 2019-ben egy fiatal európai színész talán felszáll a vonatra, átmegy Londonba, és ott elkezd fát játszani egy színiiskolában…
Vagy talán nem.
Talán ehelyett először tekintélyes összeget kell letétbe helyeznie egy bankban, bizonyítandó, hogy valódi diák.
A lényeg, hogy senki sem tudja. Mi sem tudjuk. Az EU vezetői sem tudják. Még a brit kilépéspárti kampány sem tud megegyezni abban, mit akar.
Csak annyit tudunk biztosan, hogy legalább néhány évig semmi sem lesz biztos – ami rendkívül megnehezíti a tervezést.
Azért némi találgatás #
Akárhogy alakulnak is a következő két év eseményei, a színészet arca megváltozik Európában.
Nagy valószínűséggel 2019-re az európai filmrendezőknek egyszerűbb lesz EU-s útlevéllel rendelkező színészeket foglalkoztatni, mint brit útlevéllel rendelkezőket; az Egyesült Királyságban pedig a rendezők könnyebben alkalmaznak brit színészeket, mint EU-s állampolgárokat.
Szóval képzeld el magad 2019-ben – íme néhány jövendölés:
Sok, Európában élő brit színész hirtelen rájön, hogy elveszítette a jogát, hogy szabadon éljen és dolgozzon az EU-ban. Nincs más választásuk, mint összepakolni és hazamenni. Eredmény: több színész versenyez kevesebb munkáért az Egyesült Királyságban.
Egy európai rendezőnek, aki angol anyanyelvű színészt keres a filmjéhez, sokkal egyszerűbb az Ír Köztársaságból (amely természetesen EU-tag) szerződtetni valakit, mint papírhegyeken átrágni magát egy brit színész kedvéért. Eredmény: több munka az ír színészeknek, kevesebb a briteknek.
Vagy ugyanaz a rendező arra juthat, hogy a szerepet kicsit átírja, és meglenne anélkül is, hogy angol anyanyelvű színészt alkalmazzon – ehelyett egy helyi, közel anyanyelvi szintű angol tudással rendelkező színészt vesz fel. Eredmény: több munka a helyi EU-s színészeknek, kevesebb a briteknek.
Persze a nagy költségvetésű filmek képesek lesznek intézni a vízumokat és a papírokat, és bármilyen színészt szerződtethetnek – de kérdezd meg magadtól, hány nagy költségvetésű filmet forgatnak Európában.
Pontosan. Nem sokat.
A közepes és kisebb produkciók mindenhol próbálnak spórolni, szóval ha két egyformán tehetséges színész közül kell választani – az egyiket az Egyesült Királyságban, a másikat az EU-ban –, az EU-s színészre esik a választás.
Sőt, valószínűleg meg sem hirdetik a szerepet az Egyesült Királyságban, és egyszerűen csak az EU-n belül keresnek.
Az enCAST-on hirdetett összes EU-s állás például jelenleg minden alkalmas színész előtt nyitva áll, bárhol is lakjon az EU-ban. De 2019 után lehet, hogy az EU-s állásokat el kell majd zárni a brit színészek elől, a brit állásokat pedig az EU-s színészek elől…
A filmipar, amely hajdan virágzott #
De tegyük fel, hogy mégsem ez történik. Tegyük fel, hogy a szabad munkaerő-áramlás megmarad.
Mondjuk, a film tündér angyalport hint a tárgyalókra, és a brit színészek szabad mozgást kapnak Európában – szabadon gesztikulálhatnak és szavalhatnak, ahol csak kedvük tartja, szabadon mondhatják Shakespeare-monológjaikat Londontól Varsóig, szabadon kereshetik a módszer-motivációt Romfordtól Rómáig…
Még ebben az esetben sem lenne minden tökéletes, mert van valami más, amit figyelembe kell venni.
Az elmúlt nagyjából 8 évben az EU mintegy 130 millió eurót juttatott a brit filmiparnak. Ezt a pénzt filmgyártásra, filmterjesztésre, filmfesztiválokra és egyéb célokra fordították, és segített felépíteni egy elismert – sőt, merjük mondani, irigylésre méltó – filmipart.
De ha az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, ez a pénzforrás nagyon hamar elapad.
Hirtelen kiderül, hogy a brit filmipar elveszített egy jelentős tőkét – vége a csillogó buliknak és a drága kokainnal teli kristálytálaknak minden színész öltözőjében. Ehelyett színészek és stábtagok veszítik el munkájukat, ahogy a filmgyártás visszaszorul és a tévésorozatokat polcra teszik.
És még rosszabb is következik.
Az elmúlt néhány évben sok koprodukció született az Egyesült Királyság és más EU-s országok között. De most, hogy az Egyesült Királyság kilép, mi ösztönözheti a barcelonai produkciós házat arra, hogy boltoni partnerrel dolgozzon, ha jobb adókedvezményeket és zökkenőmentesebb megállapodásokat kaphat egy bolognai partnerrel?
A koprodukciók elapadnak, és a brit film- és televíziós ipar valószínűleg elszigetelődik – szinte barátok nélkül marad, amikor a filmkészítés kockázatait, költségeit és hasznát kellene megosztani.
És mindez egyetlen dologhoz vezet. A brit film- és televíziós ipart kemény csapások érik. Hirtelen kiderül, hogy a pénzforrások kiapadtak, a barátok elfelejtették őket.
Egyes szakértők egyenesen az ipar összeomlását jósolják.
Talán túl szigorúak vagyunk, de az iparban senki sem meri azt állítani, hogy az ágazat ne szenvedne csorbát.
Közben Európában #
De mi a helyzet a vízen túl, mindössze 30 kilométerrel odébb, a kontinentális Európában?
Ez már mélyen a kristálygömb területe, de úgy gondoljuk, a Brexit jót tehet az európai filmnek.
Szerintünk az EU befelé fordul, és több koprodukció születik majd az EU-tagállamok között. Azt is gondoljuk, hogy amikor olyan új országok csatlakoznak, mint Törökország, új szemléletmódot hoznak magukkal a filmkészítésbe, és kitágítják az „európai" filmstílus fogalmát.
Az európai film valóban egy új korszak felé tarthat.
Reméljük.
Foglaljuk össze #
Mindenki szakértőnek érzi magát, mert az igazság az, hogy senki sem tudja igazán, mi fog történni.
Szóval bár nagyon nehéz bármilyen bizonyossággal megjósolni, mi lesz 2019-ben és utána, ugyanakkor könnyű is, mert az egyik tipp ugyanolyan jó, mint a másik – és ugyanolyan érvényes.
Szóval, mindent összevetve, lapjainkat az asztalra téve, szívünkre tett kézzel – ideje felbontani a borítékokat, és kideríteni, kik a nyertesek és kik a vesztesek.
És a nyertes…
Az EU-ban élő és dolgozó színészek. Több film- és tévéprodukcióra kerül sor Európában, így több munka jut az EU-s színészeknek – mind azoknak, akik anyanyelvükön dolgoznak, mind azoknak, akik angol nyelvű európai produkciókban szerepelnek –, különösen azért, mert kevesebb brit színész versenyez ezekért a szerepekért.
És a nyertes…
Az Európában élő angol anyanyelvű színészek. Legalábbis azok a szerencsések, akik megőrzik a jogot, hogy Európa bármely országában dolgozhassanak (talán kettős állampolgárságuk van ír nagyszülőn keresztül, vagy valami hasonlóan vékonyka szálon). Több munkát találnak majd, és kevesebb lesz a verseny.
És a vesztes…
A brit filmipar. Ez szívszorító, mert klasszikus filmeket adott a világnak – de az Egyesült Királyságban a film- és tévégyártás komolyan visszaesik, ami azt jelenti, hogy a brit színészek sem lesznek könnyű helyzetben. Több színész versenyez majd kevesebb munkáért, és természetesen sokkal kevesebb lehetőség nyílik arra, hogy ezek a színészek Európában dolgozzanak, miután 27 ország hirtelen becsukja előttük az ajtót.
Ideje pánikba esni? #
Ez attól függ, ki vagy.
Ha brit színész vagy az Egyesült Királyságban, sajnos nem sokat tehetsz azért, hogy felkészülj arra, ami pár év múlva bekövetkezhet.
Ha nem szerezel második útlevelet egy EU-tagállamtól, azt fogod tapasztalni, hogy mind Európában, mind otthon egyre kevesebb lehetőség adódik számodra.
De ha európai alapú színész vagy, akkor talán felkészülhetsz egy fényesebb jövőre.
Érdemes lehet fejleszteni az angol tudásodat, és angol nyelvű színészi workshopokra járni, hogy előnyre tegyél szert – és amikor a Európában élő brit színészeknek el kell menniük, te már ott leszel, hogy betöltsd a helyet.
Zárógondolat #
Az enCAST nem politizál, és nem kívánunk véleményt mondani a Brexit politikájáról. Azt azonban el kell mondanunk, hogy véleményünk szerint ez nem volt jó lépés a brit filmipar és az ott dolgozó színészek számára.
Reméljük, hogy tévedünk. Reméljük, hogy a brit filmipar nem szenved csorbát, és hogy az Egyesült Királyság és az EU között folytatódnak a koprodukciók. Azt is reméljük, hogy a szabad munkaerő-áramlás megmarad az Egyesült Királyság és az EU között… de azt is be kell látnunk, hogy a helyzet itt nem fest jól Nagy-Britannia számára – és ez szomorú.
Kérdésed van ezzel az oldallal kapcsolatban?
Ha valami nem egyértelmű vagy elavult, jelezd nekünk a kapcsolatfelvételi oldalunkon.
enCAST.pro