Filmes játék vs. színházi játék

A tapasztalt színészek gyakran mondják, hogy óriási különbség van a filmes és a színházi játék között.
A közismert anekdota szerint Michael Caine úgy fogalmazott: míg a színház „szikével végzett műtét", a film „lézerrel végzett műtét".
De mit értett ezalatt? Mit értenek a színészek, amikor különbségről beszélnek?
Ebben a cikkben áttekintjük, miben tér el gyökeresen egymástól a film és a színház a színész szemszögéből.
Sorrend és időtartam #
Egy színdarab az első oldaltól indul, jelenetről jelenetre halad, és az utolsó oldalon ér véget – előadás közben mindez nagyjából 2 óráig tart.
Egy film elkészítése 3 héttől 3 hónapig (vagy még tovább) is eltarthat, és előfordulhat, hogy a forgatás a 27. jelenettel kezdődik, majd a 89. következik, aztán a 2. – vagyis a jelenetek sorrendje teljesen felborulhat.
A színész számára ez azt jelenti, hogy folyamatosan fejben kell tartani, milyen érzelmi állapotban volt az adott jelenetben. Például ha a 23. jelenetben a karaktered sebezhetőnek érzi magát, három héttel később, a 24. jelenet forgatásakor is emlékezned kell arra, hogy az előző képsorban éppen ez az érzés uralta.
Egyes színészek odáig mennek, hogy minden jelenethez külön táblázatban rögzítik az érzelmi ívüket.
A lényeg: a filmes színésznek pontosan értenie kell minden jelenet érzelmi tartalmát, és figyelemmel kell kísérnie, hogyan fejlődik a karaktere a történet során.
Közelség #
A film kétségtelenül sokkal intimebb műfaj, mint a színház.
Színpadon minden mozdulatnak el kell érnie a legtávolabb ülő nézőhöz is, aki akár 100 méterre van – ebből adódnak a felerősített gesztusok és a széles, határozott mozdulatok.
Filmen viszont a kamera annyira közel lehet, hogy egyetlen szem töltse ki az egész képet, és a legapróbb rezdülés vagy pillantás is mindenki számára látható a moziteremben.
Ugyanez igaz a hangra is. Színpadon a szövegnek a leghátul ülő, esetleg nehezebben halló nézőhöz is el kell jutnia.
Forgatáskor viszont az ultraérzékeny mikrofon a legfinomabb lélegzetvételt is felveszi, és a mozi hangrendszere az egész teremben visszhangoztatja.
Vagyis a filmes játék „kisebb" és „csendesebb". Ahol színpadon talán hátradobod a fejed és eltorzítod az arcod az undor kifejezésére, ott filmen ugyanazt az érzést egy alig észrevehető szájtátés is hordozhatja.
A lényeg: filmen úgy játssz, ahogy az életben viselkednél – és mindenekelőtt: tartsd visszafogottan.
Ismételt felvételek #
Színházban nincs lehetőség újrakezdeni egy jelenetet, ha kiesik a szöveg vagy valami félrecsúszik – muszáj továbblépni.
Filmen viszont minden egyes vágásnál lehetőséged van kipróbálni különböző megközelítéseket, és finom változtatásokkal kideríteni, mi működik igazán.
A lényeg: filmen készülj több elképzeléssel minden jelenethez, és engedd meg magadnak a kísérletezést.
Ismerősség #
Lawrence Olivier bizonyára felháborította volna a közönséget, ha Hamletként azt mondja: „Lenni vagy nem lenni – ez az, amit kérdezek."
Ennek oka, hogy sok színdarabot a nézők kiválóan ismernek. Sokan szóról szóra tudják a szöveget.
Természetesen az újonnan bemutatott daraboknál ez nem jelent gondot – ha a színész téveszt, a közönség észre sem veszi.
Szinte egyetlen filmnél sem kőbe vésett a forgatókönyv (kivéve a színdarabok adaptációit). Ha Kilgore alezredes azt mondja: „Kezdem értékelni a napalm illatát reggel", senki nem vette volna észre a különbséget.
Persze az eredeti sor jobb, de a közönség nem kötött volna bele.
Ugyanez vonatkozik a karakterekre is. Mindenki tudja (vagy úgy érzi, tudja), milyen volt Hamlet – de hogy Amélie milyen lesz, arról a nézőknek fogalmuk sem volt a film megjelenése előtt. Pontosan olyanná formálhatták, amilyennek Jean-Pierre Jeunet rendező és Audrey Tautou akarta.
A lényeg: színdarabban tartsd magad a szövegkönyvhöz; filmen több szabadságod van a kísérletezésre és az improvizációra.
Felkészülés #
Ha egy színdarabban játszol, valószínűleg a többi színésszel és a rendezővel együtt kezded a próbákat egy próbateremben, és közösen formálódik az előadás.
Csoportként kísérleteztetek, különböző ötleteket próbáltok ki, egymás elképzeléseiből inspirálódtok, és lépésről lépésre épül fel az előadás, amíg bemutatóra kész nem lesz.
Mindeközben természetesen a szöveget is tanulod.
Filmnél ez egészen másképp működik.
Amint megkapod a forgatókönyvet, egyedül ülsz le, magolod a szöveget, és fejben próbálod megeleveníteni, hogyan nézhet ki az egész, és hogyan kellene eljátszani az egyes jeleneteket.
Amikor végre elérkezik a forgatás napja, előfordulhat, hogy a többi színésszel csupán 10 perccel a felvétel előtt találkozol először. A rendezővel talán van néhány perced átnézni az akciót – vagy éppen nincs.
És amikor leforgatjátok a jelenetet, a rendező simán megkérhet, hogy felejtsd el az eddigieket, és próbálj ki valami teljesen mást.
A lényeg: egyedül kell alaposan megismerned és átérezned a forgatókönyvet, és minden jelenethez több megoldási lehetőséget kell előkészítened.
Összefoglalás #
Ne gondold, hogy ha a színpadon sikeres voltál, a vásznon is az leszel. Vagy fordítva.
Akik tehát az egyik közegből a másikba váltanak, tartsák szem előtt: semmit sem szabad magától értetődőnek tekinteni!
Kérdésed van ezzel az oldallal kapcsolatban?
Ha valami nem egyértelmű vagy elavult, jelezd nekünk a kapcsolatfelvételi oldalunkon.
enCAST.pro