Érdemes elvállalni egy szerepet egy kis költségvetésű, „hülye" filmben?
Színészként nem ritka, hogy olyan szereplehetőségekkel találkozol, amelyek elsőre butának vagy egyenesen ostobának tűnnek. Ezek a filmek jellemzően kis költségvetésű produkciók, amelyek presztízse meg sem közelíti a nagyobb büdzséjű alkotásokét. A kérdés azonban adott: elvállaljon-e egy színész ilyen szerepet egy olcsó filmben?
Igen, csináld meg. #
Az egyik oldalon számos érv szól az ilyen szerepek vállalása mellett. Mindenekelőtt: minden színészi tapasztalat értékes, és még egy kis költségvetésű film forgatásán is sokat lehet tanulni a szakmáról. Ráadásul egy vicces szerep lehetőséget adhat arra, hogy megmutasd a játékodon belül egy eddig ismeretlen oldaladat, és kibontakoztasd komikai érzékedet.
Emellett a kis büdzséjű filmekből is válhat kultklasszikus vagy meglepő kasszasiker. Edgar Wright 2004-es horror-komédiája, a Shaun of the Dead például mindössze 6 millió dolláros költségvetésből készült, mégis mára szeretett kultklasszikussá vált, a Rotten Tomatoes oldalán 92%-os értékeléssel. Ha Simon Pegg és Nick Frost az ötlet humorossága miatt nemet mondanak a szerepre, lemaradnak valami igazán különlegesről.
Egy másik szempont: sosem tudhatod, kik dolgoznak a filmen, és mit tartogat számukra a jövő.
- Mielőtt Peter Jackson megrendezte A Gyűrűk Ura trilógiát és számos Oscar-díjat nyert, kis költségvetésű horror-komédiákkal hívta fel magára a figyelmet – mint a Bad Taste vagy a Braindead, tele leleményes goreeffektekkel.
- A Titanic és az Avatar rendezője, James Cameron kis büdzséjű zsánerfilmekkel kezdte a pályáját, mint például a Piranha II: The Spawning.
- Peter Bogdanovitch is kis költségvetésű komédiákkal indult, mint például a Targets.
Todd Phillips szintén kis költségvetésű komédiákat rendezett, mielőtt a Másnaposok-trilógiával befutott – amely ugyan vitathatatlanul bolondos, mégis rengeteg benne szereplő színész karrierjét lendítette fel látványosan.
Vagyis fogalmad sincs, hogy az a rendező, akivel ma egy ragasztógyárban tevékenykedő ügyetlen rablókról szóló burleszk-komédiát forgatsz, nem fog-e néhány év múlva több milliárd dolláros kasszasikereibe hívni!
Nem, ne csináld. #
A másik oldalon persze számos érv szól az ilyen szerepek ellen is. Az iparban dolgozó szakemberek például előfordulhat, hogy nem veszik komolyan az efféle munkákat, és a castingrendezők sem feltétlenül tekintik értékes tapasztalatnak.
Egy színész azt is érezheti, hogy egy hülye szerep elvállalása árthat a hírnevének, vagy megnehezítheti, hogy a jövőben komolyabb szerepekhez jusson. A Carry On-filmsorozat például beskatulyázta főszereplőit, akik aztán nehezen találtak munkát mainstream drámákban, mert a közönség kizárólag burleszk-komikusként tekintett rájuk.
Szóval... #
Fontos megjegyezni, hogy ebben a kérdésben nincs egyértelmű helyes vagy helytelen válasz – minden az adott színész céljaitól és prioritásaitól függ.
Egyesek lehetőségként tekintenek az ilyen szerepekre: tapasztalatszerzésre és sokoldalúságuk megmutatására. Mások úgy érzik, nem éri meg kockáztatni a reputációjukat.
Végső soron minden színésznek magának kell eldöntenie, hogy megéri-e elvállalni egy hülye szerepet egy olcsó filmben.
A mi tanácsunk mindig az: jelentkezz a filmre, majd ha szerepet kapsz, olvasd el a forgatókönyvet különös gondossággal – és ha nem találsz benne olyat, amitől összehúzod magad, akkor miért ne?
Kérdésed van ezzel az oldallal kapcsolatban?
Ha valami nem egyértelmű vagy elavult, jelezd nekünk a kapcsolatfelvételi oldalunkon.
enCAST.pro